Napjainkban egyre többet hallhatunk, olvashatunk a fasciáról. A legújabb mozgásterápiás módszerek is fasciaalapúak.

De mi is az a fascia?

Legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, mint egy nagy pókhálót, mely behálózza testünket és minden szöveti elemet összeköt egymással (mint a csírkemellen megtalálható nyálkás réteg). Picit tudományosabban fasciának tekintenek minden szilárdító (kollagén) tartalmú szövetet. Egyetlen szövettípusból áll, melynek 90%-a vizes közeg, és 10%-a sejtes elemekből áll. Nem csak a tökéletes mozgásminták kialakításában van szerepe, hanem mindemellett tápanyagokat szállít sejtekhez, immunológiai folyamatokban, hormonális információátadásban, mechanikai védelemben is szerepet játszik.

Hogyan alakulnak ki a fascialáncok?

A fascia már az embrionális korban kialakul, azt tartják 3 fő holisztikus rendszer létezik mely elengedhetetlen az élethez. E három a szív-érrendszer (kardiovasculáris rendszer), idegrendszer, és a fascia. A fascia lesz az, amibe majd belenőnek az egyéb struktúrák. Maga a fascia lánc, ahogy ez a pókháló szerű szövet a mozgásfejlődés során bizonyos izmokat összekapcsol egymással, úgynevezett izomláncokat (myofascia) hoz létre. Ezeknek a fascialáncoknak nincs se eleje se vége tulajdonképpen minden irányba mindent mindennel összekapcsolnak szervezetünkben. A fascia láncok tehát, éppen ahogy a megfelelő gerincgörbületek illetve a lábboltozatok is, a megfelelő mozgásfejlődéssel alakulnak ki.

Mozgásfejlődés során a gyermek első pozíciója a háton fekvés. Ebben a helyzetben a testünkön elől elhelyezkedő izomok (pl. a hasizmok, mellizmok..stb) alkotta myofasciális lánc (Superficial Front Line) van tónusban.

A következő testhelyzet, amit a csecsemő létrehoz a hason fekvés lesz. Ebben a helyzetben a hátulsó felületes izomzat alkotta funkcionális lánc (Superficial Back Line) lesz aktívabb. Amikor elkezdi emelni a fejét a csecsemő, tovább erősödik a hátulsó láncot (SBL) alkotó izomzat, illetve egyúttal a nyaki görbület is létrejön.

Később kialakul az ülő testhelyzet. Ebben a helyzetben, a csecsemő, amikor elkezdi forgatni a fejét, például a válla fölött hátranéz, általában egyik lába mindig jobban be van hajlítva, másik inkább nyújtottabb helyzetben van. Ilyenkor a spirális illetve a törzs oldalán futó fascia vonalak jönnek létre (Spiral Line, Functional Line, Lateral Line). A teherviselés folyamatosan változik a mozgásfejlődés során, mely szintén szerepet játszik a fascialáncok kialakításában. Ülő testhelyzetben a teher a medencéről áttevődik az ülőgumó (tuber ischii) felé haladva, mindeközben a nagy tomporról (trochanter major) pedig a medencére tevődik át. Ahhoz, hogy a csecsemő az ülő testhelyzetet fenn tudja tartani, szükség van a 3 nyílirányú (saggitális) vonal közötti harmóniára is. Ezek lesznek az hátulsó felületes vonal (SBL), az elülső felületes vonal (SFL) és a mély elülső vonal (DFL:Deep Front Line). Ülő helyzetben már képes a csecsemő a fejét és a mellkasát is megtartani.

Következő főbb fejlődési mérföldkő a mászás lesz. Ehhez a mozgáshoz több erőre van szükség a kardinális vonalaktól, és még több koordinációra a végtagok között a funkcionális vonalon (FL: Functional Line) keresztül a felületes elülső izomláncnak nagyobb erőre van szüksége a törzs megtartásához illetve, hogy ne engedjük az ágyéki gerincet extrém görbületbe (lordózisba). Ebben a helyzetben a csecsemő már képes megtartani 3 nehéz testrészt: fej, mellkas, medence.

Később a kisgyermek bútorba vagy a szülők lábába felkapaszkodik és létrehozza a féltérdelést. Ebben a testhelyzetben már az összes alsó végtagi fascia vonal erősödik a testhelyzet fenntartása végett. A térdelőtámasz abban is különbözik a korábbi mozgásformáitól (kúszás, ülés, mászás), hogy korábban a teherviselés a vállakon át is megvalósult, itt azonban már inkább csak a medencén és a csípőkön át.

Ha eléggé megerősödnek az alsó végtagok, akkor fog tovább haladni a fejlődésben a gyermek és feláll.

Az imént leírtak is alátámasztják, hogy mennyire fontos, hogy ne maradjon ki egy fejlődési mérföldkő sem a mozgásfejlődés során, hiszen ezek által erősödnek meg a fascia láncok illetve a csontozat. A mozgásfejlődés hatással lesz az ízületek megfelelő fejlődésére is, izomzat megerősödésére, koordináció kialakulására. Mindemellett segítik kialakulni a hosszanti fascia vonalak stabilitását, és mindezek együtt lehetővé teszik a továbbiakban a kiegyensúlyozott, stabil állást, testtartást valamint majd a későbbiek során a harmónikus járást.

Mikor beszélhetünk fasciális diszfunkcióról? Hogyan alakulhat ki? Ennek milyen tünetei vannak?

6 éves korunking, amíg be nem kerülünk az iskolapadba, megvan a fascia megfelelő mobilitása. Ezután azonban csökken a napi mobilitás, hiszen kevesebbet tudunk mozogni. A későbbiekben az öregedési folyamatok is hatással lesznek a fasciális állapotra. Az öregedés ugyanis vízvesztéssel jár, ill. elhasználódik a szövet. A víz rendkívül fontos a fascia megfelelő állapotához. A WHO ajánlása szerint napi 400ml/testtömeg 10 kg az ideális folyadékbevitel.

Ha valamilyen sérülés következik be, a szöveti struktúra megváltozik, oedema alakulhat ki, majd ezt a szervezet próbálja egyből helyreállítani, szilárdító sejtek (kollagén) nő oda. Azonban ha nincs mozgási inger, a kollagén nem csak a megfelelő helyre fog odanőni, hanem ahova nincs szükség olyan helyre is. Ezt nevezzük összenövésnek (adhéziónak). Az adhéziók pedig már járhatnak fájdalommal, illetve mozgásbeszűküléssel.

Néhány fascia alapú módszer:

  • FDM (Fascia Disztorziós Modell)
  • Flossing
  • Köpöly
  • Különböző eszközök (fascia kések) használata

Alkalmazhatóság:

  • babáknál fokozott izomtónus, letapadás, (elmaradt mozgásfejlődésnél is lehet ilyen probléma), ferdenyaktartás (torticollis), méhen belüli téraránytalanság, hosszabb ideje fennálló aszimmetrikus tónusos nyaki reflex (amikor egyik oldalra fordítva többet tartja a buksiját)
  • immobilitás (ülőmunka), dehidratált szövet, műtét utáni nem megfelelő hegesedés
  • bármilyen akut sportsérülés után

Források: (Schleip és mtsai, 2015)