A gerincferdülés kezelése korábban is komplex szemléletet igényelt, azonban míg korábban az aszimmetrikus Schroth torna feladatok bizonyultak a leghatékonyabbnak, mára már a kötőszöveti (fascia) kutatások ezt az elméletet megingatják. Úgy tűnik, hogy a lágyrészek irányából talán sokkal hatékonyabban kezelhető ez a diagnózis. A kezelés kiindulási kulcsa a spirális izomlánc lehet!
Mi a gerincferdülés?
Maga a gerincferdülés egy 3 dimenziós elváltozása a gerincnek. A gerinc oldalirányú és tengelyirányú elcsavarodása jellemzi. 80%-ban ismeretlen eredetű, 7-9, illetve 12-15 éves korban egy nagyobb növekedési ütem hozza elő. Ritkán előfordul valamilyen veleszületett gerincfejlődési rendellenesség miatt (pl ékcsigolya jelenléte). A háti szakaszon a csigolyák fordulása viszi magával a mellkas kosarat is. Amelyik oldalon a bordakosár hátra csavarodik, ott úgynevezett bordapúpot látunk. A fentebb és lentebb elhelyezkedő gerincszakaszokon a csigolyák akár ellenirányba fordulnak el, létrehoznak egy-egy görbületet, próbálják kompenzálni a főgörbületet. Az ágyéki gerincszakaszon a csigolyák csavarodását a struktúrák elődomborodása mutatja meg. Mivel a medencében és a mellkas kosárban is létrejönnek elváltozások, mindezért kialakulhat légzési diszfunkció, medence diszfunkció, és aszimmetrikus végtagterhelés. Rengetegszer érintettek a boltozatok is, ugyanis az ugrócsont (talus) is billen egyik, vagy másik irányba.
Feltételezés szerint már babakorban megelőzhető lenne a gerincferdülés kialakulása.
Babakorban olyan esetekben fordulhat ez elő:
- ha pocakban nincs elég helye a babának
- nem megfelelő fekvésben helyezkedik el
- maga a szülési folyamat során előfordulnak nagy erőbehatások, amik miatt a baba legfelső ízületei (C0-C1, C1-2) nem megfelelő helyzetben állnak
Ha ez kezelve lenne babakorban, elképzelhető, hogy kisebb eséllyel alakul ki gerincferdülés. Másik tényező, ami közrejátszhat a gerincferdülés kialakulásában, hogy az alsó végtagok gyermekeknél nem egyforma ütemben nőnek. Sokszor az egyik minimálisan nagyobb és ezt követően éri utol a másik. A végtagok hosszát érdemes figyelgetni, mert ha ez huzamosabb ideig fenn áll, illetve jelentősen hosszabb az egyik láb, korrigálni kell. Fontos észben tartani, hogy a növekedés lezárultáig sajnos tud romlani még a görbület mértéke, így szükséges a folyamatos kontroll vizsgálat a konzervatív kezelés mellett is.
Milyen jelek utalhatnak erre? Kik azok, akiknél ez gyakrabban előfordulhat?
Babáknál azt láthatjuk, hogy a babának van egy kedvenc oldal, amerre többet fordítja a fejét, esetleg lebillentve is tartja azt, olyan mintha lenne egy dominánsnak tűnő kéz, amit többet használ. Nagyobb gyerkőcöknél a két vállát érdemes megnézni, hogy egy magasságban vannak e, illetve előre hajlásban megnézni, hogy a csigolyák nyúlványai egy egyenes mentén helyezkednek-e el? Fogszabályozás esetén szintén gyakrabban jelen van gerincferdülés, így ezeket a gyerekeket is érdemes lenne megvizsgálni. Ha a két fogsor nem lesz szépen egymás felett-alatt, akkor a velük egy magasságban elhelyezkedő első nyakcsigolya (atlas) sem fog szimmetrikusan a koponya alatt elhelyezkedni, és a lentebbi nyakcsigolyák ezt tudják akár követni. Tapasztalat szerint egy általánosan lazább szövetrendszer esetén szintén gyakrabban vannak tartáshibák, gerincferdülés, és lúdtalp is.
Kutatásokkal igazolt lágyrész technikákkal elért eredmények
Gomis-Marzá és mtsai (2021) tanulmányozták a kötőszöveti technikák hatékonyságát gerincferdülés esetén. 12 tanulmány számolt be a szövetek rugalmasságának a növekedéséről, és/vagy a szöveti feszültség csökkenéséről, két tanulmány pedig az egyensúly koordinációban való fejlődést is igazolta. Azt a következtetést vonták le, hogy a kötőszöveti feszültségek oldása (MFR: myofascial release) és az egyensúly koordináció fejlesztésére irányuló gyakorlatok alkalmasak lehetnek a gerincferdülés és a hátfájás csökkentésére. Azonban, hogy ezt még bizonyosabban alátámasszák, fontos lenne további, nagyobb esetszámú kutatások végzésére. Bratlik és mtsai (2008) szintén igazolták a kötőszöveti technikák hatékonyságát. Csökkent a kezelt páciens fájdalma, és javult a törzsfordítás mozgástartománya, a testtartás, az életminősége és a légzésfunkciója is.
Ferguson (2017) kutatásai során a spirális izomlánc fontosságát emelte ki. Észrevette, hogy ha ebben az izomláncban nő a feszültség, az növeli a gerincferdülés mértékét. Azt is megállapította, hogy a lábfejek befele dőlése szinte minden gerincferdült vizsgált egyénnél jellemző volt, illetve ez fokozódott a testsúly növekedésével. Legfőbb következtetése az volt, hogy egyes egyéneknél a két lábfej befele dőlésének mértékében kialakult aszimmetria, hozzájárulhat a gerincferdülés kialakulásához. Az izom és kötőszöveti (myofasciális) aszimmetriákból és az ezekkel összefüggő ízületi diszfunkciókból adódó gerincferdülésnek a kezelése nemcsak a fájdalom megszűnését eredményezte szinte minden esetben, hanem sok esetben a gerincferdülés és a bordapúpok mértékének jelentős csökkenését is. Ahol nem értek el ennyire jó eredményeket, a görbületet ott is stabilizálni tudták, így a további progresszió lassítható volt a spirális izomlánc kezelésével.
Spirális izomlánc
Jobbról és balról, mint egy hurok fut végig a testünkön. A koponya két oldaláról indul, majd halad végig a hát felső részén a szemközti vállakhoz kapcsolódva, majd a bordáktól az ellenoldali csípőlapátig. A csípőktől a comb külső elülső részén lefut, majd a sípcsonton keresztül a belső hosszanti boltozatig megy, majd áthalad a talpon és a láb hátsó oldalán folytatódik az ülőgumókig. A gerinc menti izmokon végig felfut a koponyáig. Ez a lánc egy kettős spirálba burkolja a testünket, és az a szerepe, hogy megtartsa az egyensúlyt minden testhelyzetben.
A schroth torna nagyon jó, de úgy gondolom előtte, a még hatékonyabb terápiás eredmény érdekében érdemes lenne a spirális izomláncot kezelni, és nem kizárt, hogy ha csak ezt a láncot kezeljük, és erre adunk csak tornafeladatokat, akkor sokkal eredményesebb lenne a gerincferdülés konzervatív terápiája. Azonban, hogy ezt bizonyítsuk további nagy esetszámmal végzett kutatásokra lenne szükségünk. Elmondható, hogy idáig nagyon jók a tapasztalataink ilyen téren.
Források:
Gomis-Marzá, C., Guadalupe-Grau, A., Lorenzo, J., López-Torres, O., Mon-López, D. (2021): Effects of myofascial release or self-myofascial release and control position exercises on lower back pain in idiopathic scoliosis: A systematic review. J Bodyw Mov Ther. doi:10.1016/j.jbmt.2021.02.17.Epub 2021 Mar 5.
Brtalik, R., LeBauer, A., Stowe, K. (2008): The effect of myofascial release (MFR) on an adult with idiopathic scoliosis. J Bodyw Mov Ther. (4): 356-63 pp.
Ferguson, L.W. (2017): Adolescent idiopathic scoliosis: The Tethered Spine III: is fascial spiral the key? J Bodyw Mov Ther (4):948-971.
