Sajnos manapság rengetegen panaszkodnak vállfájdalomra, ami jöhet egy rossz tartásból, nem megfelelő edzésből, vagy csupán az izmok nem gazdaságos munkájából. Ha ezek a panaszok hosszútávon fennállnak különböző degeneratív elváltozásokat eredményezhetnek. Ekkor a váll-vállövi mozgásokkor kellemetlen ropogás (crepitatio) észlelhető, bizonyos mozgástartományban a kar emelésekor fájdalom jelentkezik, majd később egyre kevesebbet használjuk a vállunkat, mondván, hogy így elkerüljük a panaszt, azonban ez nem oldja meg a problémát, sőt a csökkent mobilitás összetapadásokat (adhéziókat) hoz létre a szövetekben, ezáltal csökken a mozgásterjedelem, és egyre csak nő a problémák halmaza.

Miért is olyan bonyolult a vállízület felépítése?

Az emberi vállízület alkotásában 3 csont vesz részt: a felkarcsont (humerus), lapocka (scapula) és a kulcscsont (clavicula). A lapocka által alkotott vápa (scapula cavitas glenoidalisa) és a felkarcsont feje (caput humeri) ízesülése által alkotott ízület az art. glenohumerale. A megfelelő illeszkedésben, erőátvitelben segít a két ízületi felszín között elhelyezkedő rosporcos lemez (labrum glenoidale). A lapockához ízesül a kulcscsont (clavicula) létrehozván az art. acromioclavicularist. A kulcscsont másik vége a szegcsonthoz (sternum) ízüesül, melyet art. sternoclavicularisnak nevezünk. Az imént felsorolt komplexum mind hozzájárul vállízület megfelelő működéséhez. Mindemellett a lapocka mellkasfalon való megfelelő csúszása is elengedhetetlen lesz, amit a vállízület körül elhelyezkedő izmok eredményeznek, létrehozván ezáltal, az úgynevezett megfelelő váll-vállövi ritmust. A vállízület tokja rendkívül laza így nagyon fontos a megfelelő dinamikus és statikus stabilizátorainak az állapota. Statikus stabilizátoroknak a szalagokat, dinamikusnak az izmokat tekintjük. A vállízület ficamodása egy rendkívül gyakori probléma szokott lenni.

Melyek azon izmok, melyek megfelelő helyen tartják a vállízületet?

Bizonyára sokan hallottuk már azt a kifejezést, hogy rotátor köpeny. A deltoideus és a rotátor köpeny izmai, ha megfelelően működnek, tudják centralizálni a vállízületet és megelőzni az esetleges ficamokat. Ficamkor sérülhet a rostos porc is (labrum glenoidale) melyet Bankart léziónak is neveznek, ezt legtöbb esetben operatív módon állítják helyre.

A rotátor köpeny egy izomcsoport, mely leginkább a vállízület forgatásában játszik szerepet, azonban szerepe van a váll stabilizáció mellett a kar oldalirányú emelésének megindításában is. Elemei: m. supraspinatus, m. infraspinatus, m. subscapularis, m. teres minor. A rotátorköpeny sérülése (részleges/teljes szakadása) egy gyakran előforduló vállízületi probléma. A vállízület nem megfelelő stabilitásakor meszesedések is létrejöhetnek az inaknál, mely a mozgások során egy folyamatos irritációt, íngyulladást (tendinitis) generálnak. Bizonyos mozgástartományban ezek a meszesedések akár szűkületet okozhatnak és egy ütközéses (impingement) szindromát eredményezhetnek. Az impingement szindróma alatt tehát a vállcsúcs feletti tér (subacromiális) beszűkülését értjük. Hogyan tesztelhető ez a probléma? A hüvelykujjunk felfelé néz, két tenyér előre, ebben a helyzetben törzs mellől a két kart emeljük oldalsó középtartáson át fül mellé. Ha fájdalom jelentkezik 45/60-120° közötti mozgástartományban, akkor vállcsúcs alatti ütközéses (subacromiális impingement) szindrómára lehet következtetni. Ha ugyanezen teszt során csak a mozgástartomány utolsó 10°-a fájdalmas vállcsúcs és kulcscsont alkotta ízület (acromioclavicularis) problémájára gondolhatunk. Érdemes azonban észben tartani, hogy a mozgásvizsgálati tesztek nem adnak mindig megbízható eredményt.

Amikor gyulladás van jelent a vállízületben és ez leginkább a váll körüli nyáktömlőkre lokalizálódik nyáktömlő gyulladásról (bursitis) beszélünk. Ha a gyulladás az egész tokot érinti, egy idő után beszűkülnek a mozgások és befagyott vállízület alakulhat ki (adhesive capsulitis). Érdemes tudni azonban, hogy a befagyott váll nagyon ritka, és a gyógyulása is rendkívül hosszadalmas. Ahhoz hogy a szövetek teljesen átépüljenek (új fibroblastok képződjenek) akár egy évre is szükség lehet. Jóval többször kerül a diagnózis helyére a “befagyott váll”, mint amikor valóban azzal van dolgunk. Rengetegszer a vállízület körüli kötőszövet (fascia) strukturájával van probléma, ez okozza a fájdalmat, mozgáskorlátozottságot.

Mi a megfelelő terápia menete?

Amikor akut panasz van, rendkívül nagy fájdalommal jár természetesen a fájdalomcsillapítás elsődleges, ill. a keringés fokozás óvatos mozgatgatás, akár az alátámasztási felületen való csúsztatás, akár másik kézzel segítve (asszisztált) a mozgást, vagy csigás gyakorlatokkal, de muszáj mozgatni a vállízületet, hogy ne tapadjanak össze a szövetek. Ha már korábban is volt vállfájdalom és fennáll a mozgásterjedelem beszűkülés, akkor kötőszöveti (fascia) technikák (eszkozzel, FDM-mel, köpöllyel,flossing) ill. ízületi mobilizációk szükségesek az összes érintett ízületben. Amikor nem megoldható a probléma mozgásszervi oldalról, érdemes belszervi (viscerális) terápiára is gondolni, hiszen elképzelhető hogy feszes pl a májtokja és ez nem engedi a teljes mozgását a jobb vállízületnek, vagy egy agyi félelem miatt nem nyerjük vissza az utolsó 10°-ot a mozgáspályánkból. Hosszú távon gondolkodva érdemes megnézni a váll-vállövi ritmust, hogy egy karemelésnél hogyan csúszik a lapocka a mellkasfalon, két oldalt szimmetria van e, esetleg egyik oldalon lasabban mozdul, nem harmónikusan a lapocka? Fontos a lapocka körüli izmokat is tesztelgetni, gyengébb-e “rövidültebb-e” némelyik? (Nem elfelejtendő, hogy valójában nem is létezik olyan hogy rövidült izom, csupán az izmot körülvevő kötőszövet rövidül). Majd terápiás terv során a hosszú távú célok között az izmok tökéletes működésére hangsúlyt kell fektetni, hiszen így tudjuk a további sérüléseket elkerülni, az esetlegesen már kialakult progresszív degeneratív elváltozásokat csökkenteni.