Manapság a derékfájás népbetegségnek tekinthető. Rengetegen folytatunk ülőmunkát, ami miatt rákényszerülünk a napi órákon át való ülésre. Ha belegondolunk azonban az emberi testet nem erre találták ki. A kevés mozgás, nem véletlen vezet mozgásszervi panaszokhoz többek között derékfájáshoz is akár.

A kialakult derékfájdalom fennállási idejét tekintve megkülönböztethetünk akut és krónikus derékfájást. Akkor lép a derékfájás a krónikus kategóriában, amikor már 3 hónapja fennáll. A fájdalom jellege sokféle lehet, érezhetünk, égő, nyilalló, szúró vagy akár tompább fájdalmat. Fontos hogy mekkora területen érezzük, van-e alsó végtagba kisugárzó panasz, illetve jár-e zsibbadással érzéskieséssel. Ez a derékfájdalom különböző struktúrákból: porckorong, ideg, izom..stb eredhet. A panasz bármilyen eredetű is a környező szövetek hasonlóan fognak reagálni. Legtöbbször elegendő a konzervatív kezelés.

Érdemes észben tartani, hogy mikor fájdalmat érzünk valamelyik testtájunkon, testünkkel próbálunk a fájdalomtól menekülni úgynevezett kompenzációs testtartást keresni, ahol kevésbé fáj. Ennek következtében azonban a környező kötőszövetes állapot megváltozik, hiszen minél kevesebbet mozgatjuk a fájdalmas területet, összetapadások (adhéziók) alakulnak ki. Egyre feszesebb lesz az a terület, korlátozza a mozgásokat, akár minden irányba is beszűkülhet a gerincmozgás. Ahogy ott megmarad a szövetben a feszülés, mivel egyre kevesebbet mozgatjuk már egyre nagyobb területen lesz befeszülve és ez egy ördögi kör, egyre több panaszt generál. Az ember sokszor azért sem meri mozgatni, mert fél, hogy még rosszabbat tesz. Persze van az az állapot, amikor kell egy adott időszakra ágynyugalom, de legtöbb esetben az emberek bármilyen sérülés után többet vannak immobilizálva, mint az szükséges lenne a szövetek gyógyulásához. Amint lehetőség nyílik rá, el kell kezdeni a környező struktúrákat mozgatni, lágyrészeket mobilizálni, oldani a bennük található feszültséget, dinamikus nyújtásokkal a rövidült kötőszövet állapotát optimalizálni. Igaz az a mondás hogy “use it or loose it”. Ha nem mozgatom a fájdalmas területet, egy idő után annyira sok összetapadás (adhézió) lesz, hogy már nem is nagyon fogom tudni használni. Éppen ezért amikor a rossz szöveti struktúrát elkezdjük mobilizálni az bizony fájdalmas lesz, hiszen szét kell szedni a mozgásfunkciót rontó, nem megfelelő letapadásokat.

Picit a porckorong sérvről bővebben:

Gerincünket csigolyák építik fel, melyek között találhatóak a porckorongok. A porckorong két rétegből áll, van egy központi része (nucleus pulposus) és ezt veszi körül egy három rostlefutással rendelkező rostos anyag (anulus fibrosus). Ezek azért vannak, hogy a csigolyák egymáshoz való ütközését, súrlódását megakadályozzák mozgás során. Amikor azonban a külső rostos rétegen szakadás keletkezik, a központi rész ki tud azon bújni. Amennyiben csak kiboltosul, de nem nyomja, az ideget nem okoz élesen lesugárzó ill. zsibbadó tüneteket porckorong kiboltosulásról (protrusioról) beszélünk. Ha azonban okoz idegi panaszt, mindenképp szükséges egy orvosi szakvélemény. Amikor nincs műtéti indikáció megfelelő mozgásterápiás programmal (Mckenzie módszer) az a célunk, hogy ezt a kis kiboltosulást visszatornázzuk a helyére. Sokszor nem is a porckorong kiboltosulása okozza a panaszt, hanem a szövetek közötti folyadékgyülem -ami az akut sérülés hatására keletkezett- az nyomja az ideget. Ahhoz azonban hogy ne jelentkezzen újra ez a probléma nagyon erősen meg kell erősíteni a gerinc menti mély izomzatot, ami csigolyákról csigolyára fut. Mindemellett persze fontos a mindennapokban is figyelni mit hogyan emelünk, hogy hajolunk le, hogyan ülünk.

Kezelés menete:

A kezelés során akut panaszkor a fájdalom csillapítása, életminőség és funkciójavítás az elsődleges. Szakemberrel egy olyan mozgásirányt kell találni, ami csökkenti a fájdalmat, de semmiképpen sem fokozza. A későbbiekben azonban rendkívül fontos cél az ok felderítésére, majd olyan egyéni terápiás terv, mozgásprogram kidolgozása, esetlegesen életmódváltás, mely megakadályozza, hogy újra előjöjjön a panasz.

Alkalmazhatóak kiegészítő kezelések is, mint például: ultrahang, TENS, trigger pont terápia, manuálterápia, tape kezelés, különböző kötőszöveti technikák: flossing, FDM, köpöly, stb.

Természetesen, ahogy minden más problémánál, itt is a legfontosabb a megelőzés kellene, hogy legyen. Amihez elengedhetetlen, a megfelelő életmód, megfelelő minőségű mozgással és megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztással.