A 2019-ben kibontakozó covid-19 járvány gyorsan terjed, világszerte súlyos nyomást gyakorolva az egészségügyi rendszerre, különösen az intenzív terápiás egységeket. A rehabilitációs egységek döntő szerepet játszanak az érintettek mihamarabbi közösségbe való visszatérésében (Bergonzi, 2020). 2020. augusztus 11-ig a megerősített esetek összesített száma világszerte elérte a 19 milliót, és 700 000 halálesetet jelentettek. Ez jelzi a világjárvány jelentős globális kibontakozását (Dai, 2020). Szakirodalmi adatok alapján vannak kockázati tényezők, amelyeket a rehabilitációs programok megtervezésekor figyelembe kell venni. Ezek a következőek: idős kor, a férfi nem, a magasvérnyomás-betegség, a cukorbetegség, a légzőszervi megbetegedések és a szív-és érrendszeri betegségek.

Mik a legfőbb maradványtünetek post-covidos pácienseknél?

Bergonzi és mtsai 32 poszt-akut covidos beteget vizsgált (22 férfi és 10 nő; átlagéletkoruk 72.6+/- 10,9 év), akik minimális fizikai aktivitással járó tevékenység során is légszomjjal küzdöttek. Koronavírussal megfertőződött betegeknél a fertőzést követően a tüdőfunkció károsodott  (Alsina-Restov 2020).

Peter Wostyn covid-19 betegeknél visszamaradó krónikus fáradtság szindrómát vizsgálta. Ez egy olyan tünet, mely során a páciensnek a mindennapi tevékenységei elvégzésében is nehézségei vannak. Peter Wostyn (2021 ) vizsgálatában a koronavírus hatását kutatta a glimfatikus rendszerre. A glimfatikus rendszer tulajdonképpen a központi idegrendszerünk része, az agy úgynevezett szűrője.  Peter Wostyn hipotézise szerint ez a szindróma a szaglást érzékelő idegsejtek károsodásából eredhet, ami az agyi-gerincvelői folyadék csökkentett kiáramlását okozhatja és a glimfatikus rendszer torlódásához vezethet, majd pedig idegrendszeren belüli toxikus felhalmozódáshoz. 

Kialakulhat ARDS: Akut Respirációs Distress szindróma. Az ARDS az életet veszélyeztető állapot. Ilyenkor a tüdő olyan mértékben károsodik, hogy nem jut elegendő oxigénhez, így a keringés és egyéb szervek is károsodni fognak. Ugyanis ARDS során folyadék kerül a léghólyagocskákba. A folyadéknak a felhalmozódása (ödéma) pedig meggátolja az oxigén véráramba jutását, és a szervek ellátását. A sok folyadék miatt, a tüdő keménnyé és merevvé válik, nem fog tudni tágulni belégzés során. 

A jelenlegi szakirodalmi adatok alapján előfordulhat pangásos szívelégtelenséghez és ritmuszavarokhoz vezető szívizomgyulladás. Köztudott az a tény, hogy a szívizomgyulladás jelentős oka a hirtelen szívhalálnak és a hirtelen szívmegállásnak a fiatal sportolóknál (Bijsterveld, 2020).

Holland és mtsai (2020) szerint: nagy szerepe lehet a korai ágy melletti rehabilitációnak a felépülésben, különös tekintettel a légzési rehabilitációra, a vázizomzatra, valamint a funkcionális és mentális helyreállításra egyaránt.

Terápiás javaslatok, szakirodalmi következtetések, tanácsok covid-19 esetén

Szakértői vélemény szerint a koronavírusban szenvedő betegek rehabilitációs kutatása továbbra is folyamatban van, a rehabilitációs útmutatás jelenleg korábbi tapasztalatokon alapszik. Mivel azonban a különböző betegek diszfunkciójának a mértéke eltérő, a személyre szabott terveket a betegek életkorának, nemének, életmódjának, hobbijának, foglalkozásának és fizikai állapotának megfelelően kell megtervezni. Fontos lenne eszközök fejlesztése, amelyek figyelemmel kísérhetik a betegek valós fizikai állapotát illetve rehabilitációs folyamatát egyaránt (Doi,  2020).

Szakirodalmak szerint fontos lenne a COVID-19-hez kapcsolódó akut respirációs distressz szindróma (ARDS) hosszú távú, valamint rövid távú következményeire összpontosítani. Bár a legtöbb embernek nincsenek tünetei vagy enyhe tünetei vannak, a koronavírus agresszíven terjed, és az egyének arányában gyorsan ARDS-hez vezethet. A bizonyítékok alátámasztják, hogy a gázcsere, valamint az ágynyugalom és a mozdulatlanság negatív hatásainak ellensúlyozása az elsődleges fontosságú az intenzív terápiára (ICU) felvett súlyosan érintett betegeknél. Összpontosítani kell az intenzív terápiás ellátás során szerzett gyengeség, dekondíció, valamint myopathiák és neuropathiák megelőzésére vagy kezelésére, a légzésellátással együtt (Abdullahi, 2020).

Az American Collage of Sports Medicine (ACSM) kidolgozott egy rehabilitációs programot a COVID-19 fertőzést követően (Williams & Wilkings, 2016). A rehabilitációs folyamatot, mint minden betegségnél itt is 3 fázisra osztjuk, akut, subacut és hosszú távú fázis.

Szakértők szerint a Covid-19 -el fertőzött betegeket 5 csoportba sorolják

  1. járóbetegek enyhe betegséggel, kockázati tényezők nélkül
  2. járóbetegek enyhe betegséggel és epidemiológiai kockázati tényezőkkel
  3. kórházi betegek középsúlyos vagy súlyos betegséggel
  4. lélegeztetőgéppel támogatott, megtartott kognitív funkciójú betegek
  5. lélegeztetőgéppel támogatott, károsodott kognitív funkciójú betegek

Az enyhe betegségben szenvedők, otthon kezelhetőek, a kórházi rehabilitáció megkezdhető ha

  • legalább 10 nap eltelt a tünetek kezdete óta
  • legalább 24 órája megszűnt a láz lázcsillapító gyógyszerek szedése nélkül
  • a COVID-19-hez kapcsolódó egyéb tünetek nem állnak fenn

A rehabilitáció elsődleges célja az inaktivitás szövődményeinek a megelőzése kondicionáló gyakorlatok végzésével.

Bemelegítés: 5-10 perc enyhe intenzitású állóképességi gyakorlatokból álljon aerob (oxigén dús energiafelhasználás mellett).

Az aerob testmozgás a nagy izomcsoportok ritmikus mozgásaktiválását foglalja magában. Ilyenek a séta futópadon, biciklizés vagy felső végtagi ergométeres edzés. Gyakoriság: hetente 5 nap.

Intenzitás: 40-59%-os pulzustartalék fenntartása edzés közben. Itt a pulzustartalék a becsült maximális pulzus és a nyugalmi pulzus különbségét jelenti. Időtartam: 30-60 perc.

A bemelegítést és az aerob testmozgást egészítsük ki ellenállással szemben végzett edzéssel, mely a főbb izomcsoportokra (felső végtagot hajlító és nyújtó izmok, nagy mellizom, lapockazáró izmok, farizmok, horpaszizom, négyfejű combizom, combhajlító izmok, lábfejfeszítő izmok és a vádli izomzat) fókuszál, egy vagy több ízületet átmozgató gyakorlatok, gépi súlyok, szabad súlyzók, vagy saját testsúlyos gyakorlatok végzése.

Gyakoriság hetente 2-3 nap, köztük legalább 48 óra szünettel.

Ajánlott intenzitás: az erőnléti edzés során használt súly megegyezik az egyismétléses maximum 60-70%-ával, állóképességi edzés során az egyismétléses maximum 50%-ánál kisebb súlyt kell használni. Egyismétléses maximum azt a maximális súlyt jelenti, amelyet a személy csak egyszer bír felemelni (Gric, 2020).

Időtartam: 2-4 sorozat ajánlott, 8-12-es ismétléssel az erőnléti edzéshez, 2 sorozat 15-25 ismétléssel az állóképességi edzéshez.

Levezetés: 5-10 perces, könnyű intenzitású állóképességi gyakorlatokat tartalmazzon, majd ezt követően egy 10 perces nyújtó gyakorlatsor ajánlott.

Várandósság esetén

A várandós nők az ACSM által ajánlott testedzési programot szintén végezhetik. A terhesség 16. hete után azonban kerülendő a hanyatt fekvésben végzett testmozgás, ugyanis a magzat súlya miatt csökkenhet a vénás visszaáramlás. Szintén kerülendőek a kontaktsportok, a meleg, párás környezetben való edzés.

Gyermekek

A koronavírusban szenvedő gyermekeknek kevésbé súlyos tüneteik vannak, mint a felnőtteknek, így ők egy speciális csoportot alkotnak. Nekik az ülő életmód megelőzése érdekében extra mozgás szükséges. Napi 60 perc aerob edzés ajánlott. Mivel a gyermekeknek éretlen a hőszabályzó mechanizmusuk, náluk is kerülendő a meleg, párás környezetben végzett testmozgás.

Meglévő társbetegségek esetén mire kell figyelni?

Mint tudjuk sok esetben nagyon enyhék a tünetek, azonban akiknek van már meglévő társbetegségeik (pl. szív-és érrendszeri betegség, cukorbetegség, krónikus légzőszervi betegség és magas vérnyomás betegség), náluk fokozottabb óvatosság szükséges, ugyanis nagyobb a kockázat a kritikus betegség kialakulásának. Náluk szintén az otthoni rehabilitáció ajánlott aerob és ellenállással szembeni gyakorlatok végzésével. Néhány fontos betartandó elv:

  • Magasvérnyomás-betegség: testmozgást követően figyelni kell a vérnyomás csökkenését. A testmozgás befejezésének nagyon fokozatosnak kell lennie, hosszabb legyen a levezetés, gondosan ellenőrizni kell a vérnyomást és a pulzust, amíg az visszatér nyugalmi szintre. Kerülendőek a légzésvisszatartással járó gyakorlatok, a statikus nyújtás (Ades, 2013).
  • Szív-és érrendszeri betegségek: A testmozgás biztonságos és hatékony náluk. Fontos a kardiológiai rehabilitáció, terheléses vizsgálattal meghatározandó a testmozgásuk intenzitása. A pulzusuk felső határa 10 ütés/perccel az anginás (nyomó-szorító fájdalom érzet a mellkasban) küszöb alatt legyen. Túlzott terhelésre utal náluk: nehézlégzés, szédülés, szívdobogásérzés, mellkasi szorítás és fájdalom. Súlyos panaszoknál inkább több rövidebb (<10 perc) gyakorlati foglalkozás ajánlott (Ades, 2013). Fontos a folyamatos orvosi kontroll, kardiológiai konzultáció (EKG, terheléses tesz stb.)
  • Tüdőbetegség: Több váladék termelődhet náluk, mint korábban, így fontosak a légúti váladék eltávolítására szolgáló technikák melyek elsajátításában szakember tud segíteni. Speciális gyakorlatok, mint a jóga, a tájcsi, a pilates és a core-izomzat erősítése segíthetnek a hatékonyabb légzés elősegítésében (Alberti, 2015). Fontosak itt is a kondicionáló gyakorlatok. Hideg környezet, allergénekkel vagy szennyező anyagokkal teli levegő nem ajánlott nekik a testmozgásra, ugyanis kiválthatják a hörgő összehúzódást az arra fogékonyaknál.
  • Cukorbetegség (DM): elengedhetetlen a vércukorszint monitorozása torna előtt és után is. Retinopátiában (szem látóhártyájának betegsége) esetén kerülendő az erőteljes testmozgás és a légzésvisszatartássál járó gyakorlatok végzése.

Terápiás ellenjavallatok

  • Alapbetegség nélkül: Akut, magas láz >39°C, Szapora légzés nyugalomban >30 légzés/perc
  • Magasvérnyomás betegség: Kontrollálatlan nyugalmi vérnyomás >150/110 Hgmm, Ortosztatikus vérnyomásesés >20 Hgmm, tünetekkel
  • Cukorbetegség: Vércukor <3,8 mmol/l Vércukor >16,6 mmol/l, ketonuriával
  • Kardiovaszkuláris betegség: Instabil angina, kontrollálatlan sinus tachycardia, pulzus >120/perc, szignifikáns aorta sztenózis (aorta billentyű area <1,0 cm2) a kórelőzményben, III. fokú pitvar-kamrai blokk a kórelőzményben, pacemaker nélkül kontrollálatlan pitvari vagy kamrai ritmuszavarok, dekompenzált szívelégtelenség
  • Tüdőbetegség: Meglévő COPD (krónikus légúti szűkülettel járó tüdőbetegség) vagy asztma akut fellángolásának tünetei (Williams & Wilkings, 2016)

Élsportolók esetén (Bijsterveld, 2020.)

Figyelembe kell venni az esetleges lehetséges kardiovaszkuláris szövődményeket. A sportolók nem tartoznak a magas kockázatú csoportba a koronavírus súlyos lefolyása esetén. Hiszen kevesebb a szívbetegségük, alacsonyabb az elhízás, a cukorbetegség és a magas vérnyomás előfordulása náluk. Továbbá a mérsékelt testedzés csökkenti a vírusfertőzések kockázatát, időtartamát és súlyosságát, valamint a rendszeres testmozgás pozitív hatással van a tüdő működésére. Azonban vannak leírt adatok COVID-19 súlyos kórházi kezelést igénylő eseteiről, társbetegségek nélkül, fiatal egyéneknél. Sajnos a sport folytatásának optimális megközelítése nem világos, mivel az enyhe vagy tünetmentes COVID-19 betegek kardiovaszkuláris szövődményeiről és a szívkárosodásról nincsenek adatok. Figyelembe véve a COVID-19 kardiális szövődményeinek sportolóknál jelentkező lehetséges súlyos következményeit, azt javasolják, hogy a korai diagnosztikai értékelés szükséges (kardiológiai-pulmonológiai vizsgálatok, terheléses vizsgálatok, stb) azoknál, akiknek célja a COVID-19-ből való felépülésük után való visszatérés a sportba.

Az aktív COVID-19-ben szenvedő sportolóknak fel kell hagyniuk minden sporttevékenységet, és otthon a teljes tüneti időszak alatt önállóan kell elszigetelődniük (https://nocnsf.nl/coronavirus-en-sport). Míg a koronavírus – specifikus adatok hiányoznak, az összes tünet megszűnése után 7-14 napig várakozni kell. Ezt követően megfontolandó a testmozgás és a sport fokozatos folytatása, a tünetek súlyossága és időtartama alapján, valamint kardiológiai-és pulmonológiai vizsgálatokat követően.

Saját meglátás

A tünetek teljes megszűnése után a 7-14 nap elteltével fontos, hogy a rehabilitációs programot megelőzzék kardiológiai vizsgálatok, az esetleges szövődmények feltérképezése érdekében. Negatív kardiológiai vizsgálat után érdemes szakemberrel konzultálni a terhelés céltartományának beállítása érdekében. Hasznosak lehetnek mozgásterapeutával, gyógytornásszal végzett izomerőtesztek, különböző funkcionális vizsgálatok (beleértve például a légző izmok megfelelő izommunkáját, a bordakosár szimmetrikus és megfelelő mértékű tágulását). Amennyiben vannak diszfunkciók, elsődlegesen azok rendezése a szükséges manuálterapeutával, esetleg belszervi terápiát végző szakemberrel, majd ezt követően egy hosszú távú terápiás terv felállítása következik. A közös cél tisztázását követően, folyamatos pulzusmonitorozás mellett kezdhető meg a fokozatos terhelés, majd igény esetén a sportéletbe való visszatérés.

Forrás:

  1. Abdullahi, A., Canda,n S.A., Elibol, N. (2020.jun). Consideration of prevention and management of long term consequences of post-acute respiratory distress syndrome in patients with COVID-19. Physiother Theory Pract. 36(6) pp:663-668.
  2. Ades, P.A., Arena, R., Balady, G.J., Bittner, V.A., Fletcher, G.F., Kligfield, P., et al. (2013). Exercise standards for testing and training: a scientific statement from the American Heart Association. Circulation. 128, pp.873-934.
  3. Alberti, G., Cavaggioni, L., Iaja, F.M., Ongaro, L., Zannin, E. (2015). Effects of different core exercises on respiratory parameters and abdominal strength. J Phys Ther Sci, 27, pp. 3249-3253.
  4. Alsina-Restov, X., Burgos, H., Solis-Navarro, L., Torres-Castro, R., Puppo, H., Vasconcello-Castillo, L., Vilaró J. (2020. nov). Respiratory function in patients post-infection by COVID-19: a systematic review and meta-analysis. Pulmonology. 2531-0437(20) pp: 30245-2.
  5. Bergonzi, R., Bonacci, E., Camozz,i M.,D., Ceravolo, C., Curci, C., Ferrillo, M., Franceschi, De S., Guarnieri, R., Moro, P., Negrini, F., Pisano, F., Sire, de A. (2020. oct.) Early rehabilitation in post-acute COVID-19 patients: data from an Italian COVID-19 Rehabilitation Unit and proposal of a treatment protocol. Eur J Phys Rehabil Med.56(5), pp:633-641.
  6. Bijsterveld, N., Borgh, R., Jongman, J.K., Jorstad, H.T., Kemps, H.M.C., Rienks, R., Snoek, J.A., Verwoert, G.C., Vries, S.T., Willems, A.R. (2020. july). Return to sports after COVID-19: a position paper from the Dutch Sports Cardiology Section of the Netherlands Society of Cardiology. Netherlands Heart Journal. 28, pp.391-395.
  7. Dai, T., Gou, L., Li, Q., Sun, T., Tian, F., Xing, X., Zhao, J. (2020. dec). Rehabilitation of patients with COVID-19. Expert Rev Respir Med. 14(12) pp:1249-1256.
  8. Gric, J., Lazinica, B., Schoenfeld, B.J., Pedisic, Z. (2020). Test-retest reliablility of the end-repetition maximum (IRM) strength assessment: a systematic review. Sports Med Open, 6 p.31.
  9. Holland, A.E., Singh, S.J., Spruit, M.A., Troosters, T., Tonia, T., Wilson, K.C. (2020. aug). COVID-19: Interim Guidance on Rehabilitation int he Hospital and Post-Hostpital Phase from a European Respiratory Society and American Thoracic Society-coordinated International Task Force. Eur Respir J.56(6) pp:2002197.
  10. https://nocnsf.nl/coronavirus-en-sport. (Utoljára látogatott: 2021.03.14.)
  11. https://www.covid1001.hu/rehabilitacios-programok-covid19-betegek-szamara/ (Utoljára látogatott: 2021.03.14)
  12. Williams, L., Wilkings. (2016): ACSM’s guidelines for exercise testing and prescription. The American College of Sports Medicine. (10th ed.)
  13. Wostyn Peter (2021. jan.) COVID-19 and chronic fatigue syndrome: Is the worst yet to come? Med Hypothesis. 146:110469. doi: 10.1016/j.mehy.2020.110469.