Számos tanulmányban vizsgálták az alsó végtagi dominanciát, bár a kézdominancia mellett csak minimális figyelem fordult az alsó végtagi dominancia kérdésére. Legegyszerűbben a kéz dominancia alapján határozták meg. Ha valaki jobb kezű volt, akkor a jobb oldali alsó végtagja volt a domináns. Később egy vagy két alsó végtagi képesség tesztelésével állapították meg a lábdominanciát, mint például labda rúgásával, vagy egy székre való fellépéssel (Spry és mtsai, 1993). A szakirodalmi adatok szerint a mai napig vitatott, hogy a támasztó/teherviselő vagy a rugó (manipuláló) lábat tekintsük-e domináns alsó végtagnak. Az alsó végtagi dominancia meghatározása egy komplex kérdéskör, azonban rendkívül fontos szerepe van a teljesítmény fokozás szempontjából, prevenció, illetve sérülés utáni rehabilitáció során.

Saját vizsgálatainkban különböző szinteken és különböző sportágakban sportolók (kézilabdázók, kosárlabdázók és futballisták) alsó végtagi dominanciáját és a sportsérülésekkel való kapcsolatát vizsgáltuk. Közvetlenül rákérdeztünk, hogy a sportoló melyik lábát tartja dominánsnak és megkérdeztük, hogy ha egy labdát szeretne célba juttatni, melyik lábát használná. A válaszok nem minden esetben estek egybe, ezért a továbbiakban Van Melick és mtsai (2017) megfigyeléséből kiindulva, miszerint az önbevallással meghatározott rúgóláb mindig megegyezett a ténylegesen megfigyelt adatokkal és egybeesett a domináns lábbal, mi is a rúgólábat tekintettük dominánsnak. Az önbevallással megadott adatokat jelen vizsgálatban nem tudtuk közvetlen mérésekkel validálni, így a fent idézett szerzők vizsgálataira alapoztunk. A kézdominancia sokkal egyértelműbben megállapítható, így ebben az esetben elfogadtuk az önbevallással megadott adatokat.

Érdekesnek találtuk megnézni, hogy a domináns oldal ugyanaz-e a felső és az alsó végtagon. Tájékozódó vizsgálatainkban azt találtuk, hogy a válaszadók 82%-a tartja magát jobbkezesnek, de csupán 72% gondolja úgy, hogy a jobb lába a domináns, néhányan változó kéz- és lábhasználatról tettek említést. Ha a rúgólábat tekintjük dominánsnak, akkor a válaszadók 82%-ának a jobb lába a domináns láb.

A 3 sportágat külön vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy kézilabdázóknál közel egybeesik a kéz- és lábdominancia, míg a futballisták alig több mint fele mutat jobb oldali dominanciát. A kosárlabdázóknál magas a jobb lábasok aránya (rúgóláb alapján) és esetükben szembetűnő a kettős dominancia nagy aránya.

Hugdahl és Davidson (2004) feltételezték, hogy már a prenatális (születés előtti) időszakban létrejön egy funkcionális aszimmetria és a test bal oldala fog felelni a stabilizálásért. Hart és Gabbard (1997) eredményei azt mutatták, hogy a stabilizációhoz választott láb független a bilaterális feladatokkal meghatározott dominanciától, a vizsgált személyek gyakran választották stabilizációs feladatoknál a jobb lábukat. Ezek a vizsgálatok ahhoz a megállapításhoz vezettek, hogy a lábválasztás a feladat milyenségétől függ és nem köthető kizárólagosan fejlődésneurológiai eredethez. Ezzel teljesen egybeesnek saját eredményeink, miszerint közel fele-fele arányban választanák a résztvevők (sportág szerint nem differenciálva) a domináns ill. a nem-domináns alsó végtagjukat. Sportáganként vizsgálva azt kaptuk, hogy a labdarúgók 69%-a, míg a kézilabdázóknak csak 41%-a választaná a jobb lábat, a kosárlabdázók fele-fele arányban jelölték meg a jobb ill. bal lábat.

Feltételeztük, hogy a sportolók kisebb hányada fordít figyelmet a két alsó végtag szimmetrikus fejlesztésére, pedig a sérülések prevenciója szempontjából az lenne a kívánatos, hogy 15%-nál ne legyen nagyobb különbség a két alsó végtag között teljesítőképesség szempontjából (Creighton és mtsai, 2010). Előzetes felmérésünk amikor a 3 vizsgált sportág adatait elemeztük azt mutatta, hogy a válaszadók 82%-a fordított figyelmet mindkét oldal fejlesztésére, 12% szerint ez a szempont fel sem merült, 6% csak az egyik oldalt fejlesztette.

A szakirodalomban gyakran felvetődik az alsó végtagi dominancia és a teljesítmény ill. az alsó végtagi dominancia és a sérülések közötti kapcsolat kérdése.

Térdízületi sérülés előzetes felmérésünkben kb. a sportolók felénél jelentkezett, és azonos arányban érintette a szimmetrikus és aszimmetrikus sportot folytatókat. A későbbi, sportági összehasonlításnál azt láttuk, hogy a labdarúgóknál (15 férfi, 1 nő) valamivel több a domináns lábon jelentkező sérülés, de a különbség nem szignifikáns. Ez a megfigyelés egybevág Brophy és mtsai (2010) adataival, akik azt találták, hogy az ACL (elülső keresztszalag) sérülések kb. fele a rúgó lábon, míg másik fele az ellenoldali lábon alakult ki. Kézilabdázók esetén (valamennyien nők) a nem-domináns láb szignifikánsan gyakrabban volt érintett, mint a domináns láb (27 ill. 5%). Kosárlabdázóknál jellemző volt, hogy mindkét térd sérült, az egyik oldalt érintő sérülések egyenlő arányban oszlottak meg a domináns és a nem-domináns oldal között. Összefüggésvizsgálatunk szerint a térdsérülések gyakorisága a nemmel és az életkorral mutat szignifikáns összefüggést. A férfiak 29,6%-a, a nők 40,4%-a számolt be térdsérülésről. Brophy és mtsai (2010) futballistákat vizsgálva azt találták, hogy gyakrabban szenvednek el elülső keresztszalag sérülést a támasztó lábukon, mint a domináns lábukon. Negrete és mtsai 2007-ben 302 labdarúgót vizsgáltak, nem-kontakt elülső keresztszalag szakadással. Nem találtak szignifikáns korrelációt a sérülés oldala és a domináns rugó láb között. Krajnc és mtsai (2010) futballisták körében az osteoarthritis (ízületi porckopás) megjelenési gyakoriságát vizsgálta, és azt találta, hogy 43% a domináns és 58% a nem-domináns térdízületi érintettség. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a térdsérülések oldalisága labdarúgóknál mutat egyfajta tendenciát, azonban a vegyes szakirodalmi adatok miatt labdarúgóknál nem határozható meg egyértelműen, hogy a domináns vagy a nem-domináns alsó végtagi térdízület sérül-e gyakrabban.

Bokaízületi sérülés a labdarúgóknál 6%-ban a rugólábon, 13-13%-ban a támasztó ill. mindkét oldali lábon volt tapasztalható. Tehát a teherviselő lábon a bokaízület gyakrabban sérült. Kézilabdázóknál 10% jelölt bokasérülést, mely 5-5%ban a támasztó ill. a domináns oldalon jelent meg. Kosárlabdázóknál 60%-ban jelent meg bokasérülés, melyek 16%-ban a rúgólábat, 10%-ban a teherviselőt és 35%-ban mindkét oldalt érintették. A bokasérülések megjelenése a sportággal mutat szignifikáns összefüggést, a labdarúgók 31%-a, a kézilabdázók 9%-a, ill. a kosárlabdázók 60%-a jelölt meg bokasérülést, panaszt.

Izomsérülések tekintetében a labdarúgóknál és kosárlabdázóknál is a kétoldali sérülés volt jellemző. A kézilabdázók ilyen sérülésről nem számoltak be. Ekstrand és munkatársai (2011) labdarúgókat vizsgáltak és azt találták, hogy. egy játékos átlagosan 0.6 izomsérülést szenved el egy szezon során. Az izomsérülések 92%-a 4 alsó végtagi izomcsoportot érint: hamstring (térdhajlítók) (37%), adduktorok (combközelítők) (23%), m. quadriceps (négyfejű combizom) (19%), és a m. triceps surae (vádli izomzat) (13%). Az izomsérülések gyakorisága a kor előrehaladtával nő, sokkal gyakrabban fog sérülni a vádli izomzata.

Dominanciától függetlenül, derékpanasz az összes megkérdezett sportoló közel felét érintette, sportágak közötti lényeges különbség nélkül. Schleip (2015) a derékfájdalmakért a labdarúgóknál a labda elrúgása során a lumbalis gerincen, illetve a sacroiliacalis ízületben létrejövő nyíróerőt tartja felelősnek.

Yde és Nielsen (1990) labdarúgásban, kosár- és kézilabdában vizsgálta a sérülések gyakoriságát serdülőkorú sportolóknál. Azt találták, hogy a labdarúgóknál csaknem minden sérülés az alsó végtagon jelentkezett, míg a kézi- ill. kosárlabdázóknál az ujjsérülések voltak gyakoribbak. Futballistáknál a sérülések jelentős része szerelés közben keletkezett, a másik két sportágnál a futás és a labdadobás volt a kritikus szituáció.

Gyakran vizsgált kérdés az is, hogy a nők gyakrabban szenvednek-e el sportsérülést, mint a férfiak. Előzetes felmérésünkben azt találtuk, hogy az elülső keresztszalag szakadások a válaszadók között elsősorban a nőket érintették (6nő, 1 férfi). A három vizsgált sportágban végzett összefüggésvizsgálatok azt mutatták, hogy a térdsérülések gyakorisága nagyobb nőknél (40%), mint férfiaknál (30%). Az izomsérülések férfiaknál gyakoribbak (48%), mint nőknél (40%). A bokasérülések, gerincpanaszok nem mutattak nemek szerinti preferenciát. 

Összegzés, következtetések:

Hipotézisvizsgálat. Feltételeztük, hogy

1.a kéz- és lábdominancia nem minden egyénnél azonos, a lábhasználat preferenciája feladatfüggő. Ezt a feltételezést vizsgálati eredményeink alátámasztják.

2.a sportolók edzéseken nem fordítanak kellő figyelmet a két alsó végtag szimmetrikus fejlesztésére. Ezt a feltételezést az előzetes felmérésünk eredményei alátámasztják, a később felmért sportolók valamennyien foglalkoztak a dominanciafejlesztéssel.

3.a lábdominancia és a sérülések előfordulása között kimutatható kapcsolat van. Labdarúgóknál a rúgólábon gyakoribb a térdsérülés (n.s.), kézilabdázóknál a teherviselő lábon gyakoribb (p˂0,001).

4.a női sportolóknál gyakrabban fordulnak elő sérülések, mint a férfiaknál. A férfiak 29,6%-a, a nők 40,4%-a számolt be térdsérülésről.

5. a mozgásfejlődési zavar befolyásolja a sérülések gyakoriságát. Kevés adatot kaptunk, statisztikai feldolgozásra nem volt lehetőségünk.

6.nem lehet általános érvényű következtetést levonni, a különböző sportágak között lehetnek különbségek a vizsgált paraméterekben. Adataink ezt alátámasztják.

Forrás:

  • Spry, S., Zebas, C., Visser, M. (1993). What is leg dominance? University of Kansas, Lawrence, Kansas, USA.
  • Van Melick, N., Meddeler, B.M., Hoogeboom, T.J., Nijhuis-van der Sanden, M.W.G., van Cingel, R.E.H. (2017). How to determine leg dominance: The agreement between self-reported and observed performance in healthy adults. PLoS One, 12(12), p. e0189876
  • Hugdahl, K., Davidson, R., J. (2004). The Asymmetrical Brain. A Breadford Book. Cambridge, Massachusetts, London, England
  • Hart, S., Gabbard, C. (1997). Examining the Stabilising Characteristics of Footedness. Laterality. 2(1), pp. 17-26.
  • Creighton, D. W., Shrie,r I., Shultz, R., Meeuwisse, W. H., Matheson, G. O. (2010). Return-to-play in sport: a decision-based model. Clinical Journal of Sport Medicine, 20(5), pp. 379-385.
  • Brophy, R., Silvers, H. J., Gonzales, T., Mandelbaum, B. R. (2010). Gender influences: the role of leg dominance in ACL injury among soccer players. British Journal of Sports Medicine, 44(10), pp. 694-697.
  • Negrete, R. J., Schick, E. A., Cooper, J. P. (2007). Lower limb dominance as a possible etiologic factor in noncontact anterior cruciate ligament tears. Journal of Strength and Conditioning Research, 21(1), pp. 270-273.
  • Krajnc, Z., Vogrin, M., Recnik, G., Crnjac, A., Drobnic, M., Antolic, V. (2010). Increased risk of knee injuries and osteoarthritis in the non-dominant leg of former professional football players. Wiener klinische Wochenschrift, 122(2), pp. 40-43.
  • Ekstrand, J., Gillquist, Liljedahl, S.O. (1983). Prevention of soccer injuries. Supervision by doctor and physiotherapist. The American Journal of Sports Medicine. 11(3), pp. 116-120.
  • Schleip, R., Baker, A., Avison, J., Chaitow, L., Dennenmoser, N. (2015). Fascia in sport and movement. 1st edition. Handspring Pub Ltd., United Kingdom
  • Yde, J., Nielsen, A., B., (1990). Sports injuries in adolescents’ ball games: soccer, handball and basketball. British Journal of Sports Medicine, 24(1), pp. 51-54.