Az állkapocsízület manuálterápiája nagyon komplex szemléletet igényel. Az évek során megoszló kutatási eredmények állnak rendelkezésünkre az állkapocsízület manuálterápiás kezelésének témakörében.
Állkapocsízület felépítése, mozgásai
Az állkapocsízületünk a koponyának az egyetlen valódi ízülete. Alkotásában részt vesz az alsó állkapocscsont (os mandibula) és a koponya halántékcsontja (os temporale). Az állkapocsízület felelős az állkapocsmozgásokért (száj nyitás-zárás, beszéd, rágás, ásítás), és ez a leggyakrabban használt ízület a testünkben. Az ízületet alkotó felszínek között van egy porcos korong (discus), mely rugalmas és elasztikus tulajdonságainak köszönhetően, olyan, mint egy párna a két ízületi felszín között. Ez a porcos korong idegvégződéseket és ereket nem tartalmaz így érzéketlen fájdalomra. A porc hátrafelé egy porcos kötőszövetes kapcsolattal folytatódik, ami már tartalmaz ereket, és idegvégződéseket.
Az állkapocsízület mozgása összetettebb, mint gondolnánk, éppen ezért ha nem megfelelő a funkciója számos kellemetlenséget okozhat. A száj nyitásakor csak az alsó állkapocscsont mozog, az első 20 fokban egy rotációs mozgás figyelhető meg, majd pedig egy előre csúszása az ízületi fejnek. Ha az ízület jól működik a két csontfelszín csúszása fájdalmatlan, hiszen úgymond sínezi ez a porcos kis korong a mozgását.
Legtöbbször, ha az ízület diszfunkciójáról beszélünk, ez a kis porcos korong kimozdul előrefelé (dislocalódik), a már megemlített, porc mögötti kötőszövetes részt húzza magával előrefelé a két csontfelszín közé. Ez roppant fájdalmas tud lenni, mivel tele van idegvégződésekkel és erekkel. Száj nyitás során az előre került porcos korongocska akadályt képez. Ilyenkor az alsó állkapocscsont ízületi felszínének muszáj „ugrania”a porcos korong hátsó felszínére. Ez a folyamat kattanó/roppanó hangot eredményez, majd mikor zárjuk vissza ismét észlelhető egy ugyanilyen jelenség. Sokszor az állkapocscsont felszíne vissza csúszik ismét a porcos korong mögötti kötőszövetes felszínre, így a porc továbbra sem kerül a helyére (a két ízfelszín közé). Ha ez állandóan így ismétlődik, hogy az állkapocscsont ízületi felszíne a porc mögött marad, akkor megszűnik a kattanó/roppanó hang, de a szájnyitásának mozgástartománya korlátozott marad. Szerencsére az esetek többségében ez az állapot magától megoldódik egy idő után, mely a porc mögötti kötőszövet természetes adaptációjának köszönhető. Ilyenkor hegszövetté alakul és képes helyettesíteni a porcot, mely hasonlóan funkcionál, mint az eredeti porcocska. Ezt a képződményt álporcnak is nevezik.
Milyen panaszok lehetnek, az ízületi ropogáson túl?
Amikor probléma van az ízülettel különböző helyeken fájdalmak jelentkezhetnek, melyek eredete jöhet az ízületből, de az ízületet körülvevő izmokból is. Ízületen belüli problémák: gyulladások és különböző elváltozások (pl: az imént leírt porc előre helyeződése=dislocatioja). Amikor az izomban van a probléma miofasciális fájdalom szindrómáról beszélünk. Ilyenkor a koponyán elhelyezkedő izmok görcsös befeszülése, akár egy -egy aktív triggerpont okozza a fájdalmat. Trigger pont olyan tapintatú lehet, mint egy kis csomó az izomban, melyet, ha megnyomunk sokszor nem is lokális, hanem távolabb észlelhető fájdalmat (referred pain) vált ki. Általában az izmok túlhasználódása miatt keletkeznek, főként olyan pácienseknél, akik nagyon sokat rágóznak, összeszorítják vagy csikorgatják a fogukat. A fogcsikorgatásról nem is mindig tud az illető, sokszor ezek éjszaka jelentkeznek. A trigger pontoknál az izomrostocskák képtelenek elernyedni, folyamatos megfeszült (kontrahált) állapotban vannak. A fájdalom receptorokat aktiválják és egy fájdalom mintát generálnak. Ezek sugározhatnak: orcákhoz, alsó állkapocsba, felső és alsó fogsorba, szemöldökhöz, fül belsejébe, és az állkapocs körüli régióban. Az állkapocsízületet mozgató izmok trigger pontjai is tudnak fájdalmakat okozni. A halántékon elhelyezkedő izom (m. temporalis) halántéknál, és a homlok területén okoz fejfájást. A belül elhelyezkedő kis izom mely az állkapcsot mozgatja (m. pterygoideus medialis) fül előtti területen, száj belsejében, a nyak külső-felső területén, torok területén okoz fájdalmat és nyelési nehézségeket egyaránt. A kívül elhelyezkedő kis izom, mely szintén fő állkapocsízület mozgató izmunk (m. pterygoideus lateralis) fül előtti és felső állkapocs ízületi fájdalmat okozhat. A triggerpontok kiválóan kezelhetőek manuális technikákkal, azonban a hosszútávú eredményesség elérése érdekében komplexebben kell gondolkodni.
Ha valamilyen fogászati probléma van, mindenképpen ezt kell első körben rendezni. Továbbá megvizsgálandó a fogcsikorgató pácienseknél a stressz szint. Ha ez magas, kellene olyan tevékenységeket is végezni, ami segíthet ennek a csökkentésében (pl. jóga, meditáció, autogén tréning). A fogcsikorgatásra jó megoldás szokott lenni a harapásemelő sín is, melyet sokan használnak. Ha aszimmetrikus a rágás, az be tudja feszíteni bizonyos izmainkat, illetve hatással lesz a fejízületekre is, nyaki háti átmenetre, lentebbi gerincszakaszokra és a medencénkre is. Fordítva is igaz, a testtartás is hatással lesz az állkapocsízület helyzetére is. Szintén tapasztalat, hogy sokszor összefüggésbe hozható a fülzúgás és fülcsengés is az állkapocs ízületi diszfunkciókkal.
Komplex szemlélet fontosságát bizonyító kutatások
Szakirodalmi kutatások is bizonyítják mennyire fontos a komplex szemlélet az állkapocs ízületi terápia során. Dudek és mtsai (2021) alvászavarral vizsgáltak betegeket, akiknek állkapocs ízületi panaszaik és nyaki diszfunkciójuk volt. Azt találták, hogy a manuálterápia tudja az alvásminőséget javítani olyan betegeknél, akiknek van állkapocs ízületi és nyaki gerinc panaszai. Állkapocs ízületi műtét után 6 héttel vizsgálva bizonyították Kim és mtsai (2002) a manuálterápia fájdalom csillapító hatását. Anandkumar és mtsai (2021) állkapocsízület okozta fájdalom gyógytornával való kezelését vizsgálták és pozitív változást tapasztaltak. A páciens állkapcsa a mindennapi aktivitás során fájdalmatlan lett a terápiától. Methfessel és mtsai (2009) az állkapocsízület és a nyak-váll-felső végtagi panaszok összefüggéseit bizonyították. Harapásemelő sín alkalmazásával csökkentek a kutatásban résztvevők nyaki gerinc fájdalmai, fogfájása, váll és felső végtagi panaszai. Klapp és mtsai (2006) bizonyították a fülzúgás összefüggéseit az állkapocsízület diszfunkciójával ill. a feszes gerinc menti izmokkal.
Hogyan kezeljük manuálterápiával?
Ahogy a szakirodalmi kutatások eredményei is bizonyítják rendkívül fontos a holisztikus szemlélet, ami azt jelenti, hogy egy egészként tekintünk a páciensre és nem csak az állkapocsízületével foglalkozunk. Nem lesz eredményes hosszútávon, ha csak az ízületet kezeljük. A fejízületek egy szintben helyezkednek el az állkapocsízülettel. A tapasztalat azt diktálja, hogy érdemes megkezelni a koponya és az első nyakcsigolya közti ízületet, ill. az 1-2. nyakcsigolya közti ízületet is, lentebb a nyak-háti átmenetet valamint rendezni a lentebbi gerincszakaszok és a medence esetlegesen fennálló diszfunkcióit is. Lazítjuk az állkapocsízületet működtető görcsös izmokat, az aktív trigger pontokat megkezeljük. Nem csak a kívül elhelyezkedő izmokat kezeljük, hanem a szájüregben is vizsgáljuk és kezeljük a megfelelő izmokat. Ezt követően aktív feladatokkal helyreállítjuk az izmok egyensúlyát.
Gyerekeknél
Gyerekeknél, amikor fogszabályozásra kerül sor, elengedhetetlen lenne manuálterápia és gyógytorna is. Még jobban megelőzve a problémát, csecsemőkorban, ha van oldal dominancia (a baba például egy oldalra többet néz), már akkor fontos lenne a manuálterápiás beavatkozás, megelőzvén a koponyaaszimmetriát, gerincferdülést, majd a fogszabályozás szükségességét, illetve további panaszokat.
Összegzés
A manuálterápia hatékonysága az állkapocs ízületi panaszok esetén, a kutatási adatok alapján rendkívül megoszló. Saját tapasztalat, hogy a terápia eredményessége a komplex szemléleten múlik. Akkor lesz hosszútávon panaszmentes az illető, ha a testtartása is rendezve lesz, helyreállításra kerül a mozgató szervrendszer statikája, az izomegyensúlyok helyreállnak. Érdemes lenne a team munka fogorvossal, logopédussal, pszichológussal és manuálterapeutával egyaránt. Gyakorlati tapasztalatok nagyon jók, illetve a páciensek visszajelzései szintén. Ahhoz azonban, hogy egyértelműsítsük a manuálterápia pozitív hatását, további olyan kutatásokra lenne szükség nagy esetszámmal, ahol nem csak az állkapocs ízületi régióval foglalkozik a terapeuta, hanem a páciens fennálló összes diszfunkcióival és izomegyensúlyainak helyreállításával egyaránt.
Ha panasza, kérdése van a témával kapcsolatban, keressen bizalommal!
Források
Anandkumar, S., Manivasagam, M. (2021): Physical therapist guided active intervention of chronic temporomandibular disorder presenting as ear pain: A case report. Physiother Tehory Pract. 1-13.
Kim, K.S., Lee, G.W., Oh, D.W. (2002): The effect of physiotherapy on post-temporomandibular joint surgery patients. J Oral Rehabil. 29(5):441-6.
Dudek, B., Haussler, D., Hölzl, M., Hülse, M., Hülse, R., Losert-Bruggner, B., Wenzel, A. (2021): Influence of craniocervical and craniomandibular dysfunction to nonrestorative sleep and sleep disorders. Cranio. 39(4):280-286.
Klapp, B.F., Küchler, I., Mathiske-Schmidt, K., Mazurek, B., Reisshauer, A. (2006): Functional disturbances of the cervical spine in tinnitus. HNO. 54(2):125-31.
Methfessel, G., Muche, B., Ridder, H.P., Steinmetz, A. (2009): Professional musicians with craniomandibular dysfunctions treated with oral splints. Cranio. 27(4):221-30.
