Az achilles-ín a legerősebb, legnagyobb és leggyakrabban sérülő ín az emberi testben. Sérülése a 30-50 -es korosztálynál fordul elő leggyakrabban. Az achilles-ín 3 izomnak a sarokcsontra való tapadása. Ide futó izom a m. gastrocnemeus medialis és lateralis valamint a musculus soleus. Rehabilitációs szempontból annyit érdemes tudni, hogy ezen három izomból 2 (a musculus gastrocnemeus medialis és lateralis) áthidalja a térdízületet is.

Mik eredményezhetik sérülését?

  • rossz statikából adódó túlterhelés
  • nem megfelelő sportolás miatti mikrorost sérülések
  • korábbi sérülések (hegesedések, összetapadások) ill. azok kezelése (pl.:steroid injekció)

Hogyan lehet megelőzni?

Fontos a helyes testtartás mely által a súlyvonal ideális helyen éri el az alátámasztási felület közepét, ezáltal nem hatnak akkora nyíróerők az ízületekre, így ritkábban sérülnek az ízületek körüli struktúrák. Szükséges hangsúlyt fektetni a sportolás megkezdése előtt az alapos bemelegítésre illetve a levezetésre egyaránt. Ne felejtsük el a megfelelő folyadék pótlást, hisz a dehidratált szövet sérülékenyebb! Ha a mély izomlánc jól stabilizál (ennek része a boltozatot tartó izomzat is) és optimálisabbak az imént is említett tényezők, akkor ritkábban következik be sérülés. Érdemes a nyújtások mellett a propriocepciót (ízületi helyzetérzékelést) is fejleszteni. A jó propriocepció azt jelenti, hogy az idegrendszer a veszélyhezetekre (instabil, egyenetlen felszín) receptorokon keresztül gyorsan reagál, aktiválja a megfelelő izmokat, elkerülve a sérüléseket.

Achilles-ín szakadáskor mit érdemes szemelőtt tartani?

A szakirodalmak szerint konzervatív kezelés során jelentősen alacsonyabbak a komplikációk, de az újraszakadás, az ín megnyúlása csökkent izomerőt eredményezhet. Operációt követően az operáló orvos állítja fel a főbb irányelveket. Általában protokollt használnak, ami alapján tud a páciens a terapeutával fokozatosan haladni a teljes funkció elérése felé. A használt protokollokban azonban jócskán vannak különbséget a rehabilitáció ütemében. Kutatások bizonyítják, hogy fontos a korai terhelés és a mobilizáció (Marcen B., és mtsai, 2014). Már műtét utáni másnap a gipszben fontos a lábujjak mozgatása. Érdemes izometriás megfeszítéseket végezni a gipszben is. Talpat nyugodtan bele lehet szorítani a gipszbe pár másodpercig megtartani majd ellazítani. Ez azért veszélytelen, mert a sérült operált izom eredése és tapadása nem mozdul el, illetve az izom nem fejt ki húzóerőt a csonton. Mindeközben az izompumpa mechanizmussal a duzzanat (oedema) is csökken illetve elkerülhető az izmok sorvadása (atrophiája). Már első naptól érdemes lábujjaktól felfelé átmozgatni az ízületeket, még ha a boka körüli régiót nem is mozgatjuk fontos a vénás keringést fokozni (megfeszítésekkel) a gyorsabb gyógyulás érdekében. A gipszben lévő struktúrák esetén tehát megfeszítéseket végzünk, illetve vénás tornát. Vénás torna során átmozgatjuk a lábujjakat, majd haladunk felfelé a gipszből kilógó ízületek mozgatásával. Amikor eljutottunk a csípőkig, itt érdemes néhány mély belégzést végezni, ami a tüdő szívóhatásán keresztül tovább viszi a vért a szív felé a nagyvérkörben. Ezt naponta minél többször érdemes végezni!

Mi az amire még figyeljünk?

Pozícionálás: gipszben ha az alsó végtag kifelé van forgatva előfordulhat, hogy a gipsz illetve a láb súlya nyomás alá helyezi a szárkapocscsont feje alatt futó idegünket (n. peroneus) és azt észleljük, hogy zsibbad a kis lábujj, talp külső éle, külboka területe. Érdemes a zsibbadás elkerülése végett úgy pozicionálni a lábunkat, hogy oldalról támasszuk ki ha fárasztó megtartani, de a térdkalács lábujjak háton fekvésben mindenképpen a plafon felé tekintsenek.

Mi a helyzet a jegeléssel?

Sajnos sokan még mindig a jegelés mellett vannak. Miért nem annyira javasolt a jegelés? Az igaz hogy csökkentheti a fájdalmat, hisz a perifériáról olyan inger megy az agyunkba hogy helyileg ott a jég hűtőhatása. A hideg egy mechanikus inger, ami tudja nekünk a fájdalmat csökkentetni. Sajnos azonban, ami hátrány, hogy a jegelés a helyi (lokális) keringést rontja, az anyagcsere végtermékek ott maradnak, megmarad a duzzanat, lassabban tud gyógyulni a szövet. Ezt kutatásokkal alátámasztották így manapság már egyre többen a jegelés ellen vannak.

Marcen B., és mtsai (2014) arra a következtetésre jutottak, hogy a felépülés sokkal hatékonyabb ha már a 2. műtét utáni héten kontrollált bokamobilizálás van. Ez azt jelentené hogy 2. héten lekerülne a gipsz, és maximális spicc mehet a pipálás pedig 0°-os helyzetig engedélyezett. Ez a 0°-os helyzet, amikor a lábfej a lábszár+szárkapocscsonttal 90°-ot zár be. Ez sima állásnál is jelen van (Járás során sajnos ennél az elrugaszkodás fázisakor nagyobb bokamobilitásra van szükségünk). Kutatásuk során, másik észrevételük az volt, hogy ha azonnal elkezdik terhelni teljes testsúllyal az alsó végtagot, akkor sokkal gyorsabban helyreállítható a funkció.

Milyen kevésbé ismert, újabb terápiás lehetőségek vannak a gyógytorna mellett, ami segíthet?

Több kutatást is végeztek arra irányulóan, hogy achilles-ín szakadást követően vérlemezkékben gazdag vérplazma beinjektálása mennyire eredményes az achilles-ín kevésbé invazív kezeléseképpen? David J.K. és mtsai (2019) illetve Yi-Jun Z., és mtsai (2018) azt találták, hogy valóban gyorsítja a gyógyulást, azonban az izom-ín funkció javulása nem bizonyítható ill. a krónikus fájdalom csökkentését sem tudták alátámasztani ezen módszer alkalmazása során.

Ami rendkívül fontos a kezelés során, az a heg állapota. A heg ugyanis összetapadhat a környező szövetekkel a mélybe lefelé is illetve oldal irányba is. Emiatt a teljes mozgástartomány nehezen fog visszajönni, hiszen a szövetek nem tudnak elcsúszni egymáson. A heget már a gipsz lekerülése után el kell kezdeni kezelni, ha még esetleg varrat van a szövetben, akkor nem magán a hegszöveten kezelünk, hanem mellette. A hegkezelés technikáját érdemes szakembertől eltanulni, hiszen ezt naponta többször kellene csinálni. Segíthet még a contractubex gél ill. a bioptron lámpa, ultrahang, lágylézer is a heggyógyulásban.

Szakember által végezhető egyéb terápiás módszerek

Flossing: ezt akár ha még varrat is van akkor is el lehet már óvatosan kezdeni. Erre különböző erősségű szalagokat használunk. Első alkalommal el kell kezdeni a leggyengébb szalaggal egy 30%-os húzással. Lentről felfelé adagolva az erőt rátekerjük a szalagot a lábfejtől elindítva a bokaízületen át az achilles-ínra lábszárra, majd ebben mozgatjuk az ízületet. Ez a szalag egy nyomást ad a szövetekre (a bőrt és a legfelsőbb kötőszövetes réteget lenyomja) az alsóbb kötőszövetes rétegek el tudnak egymáson mozdulni, ha van összetapadás ezzel elkezdhetjük szétszedni. Úgy érdemes elképzelni a szöveteket, mint a hagymahéj, a mobilizáció során mindig egy réteget leoldunk és így haladunk előre. Emiatt sokszor a páciens azt észleli, hogy „vándorol” a fájdalom. Ez a nyomás maximum 1.5-2 percig marad fenn, majd gyorsan leszedjük a floss band-et és átmozgatjuk az adott területet.

Köpöly: varratszedést követően 10-12 héttel köpöly segítségével is tudunk lágyrészeket mobilizálni.

Tape: nagy duzzanat esetén nyiroktape felhelyezése is tud segíteni, mint egy kiegészítő terápiás technika. Fontos azonban szemelőtt tartani, hogy a tornáztatás, vénás torna ugyanúgy szükséges, hiszen a tape csak támogatja a keringést, nem fogja teljesen megoldani a problémát.

Manuálterápia: kézzel végzett diagnosztikus és terápiás fogásokkal az ízületi blokkokat oldja, ezáltal helyre állítja a statikát és a normál mozgástartományt.

Fascia-Disztorziós Modell: ez a technika a páciens testbeszéde alapján kézzel/eszközzel végzett fogásokkal kezel, és állítja helyre a szöveti struktúrát.

Érdekesség: amikor krónikus achilles-ín gyulladásunk van, ráadásul még ha mindkét oldalon is, utalhat valamilyen belszervi panaszra is, például lehet húgyhólyag eredetű fájdalom ami ott jelez achillesnél. Ezt viscerális terápiás fogásokkal érdemes kezelni. Továbbá gyulladások során segíthet ha odafigyelünk, hogy kevesebb állati táplálákot (tej, hús) együnk.

Az imént megemlített kiegészítő terápiás módszerek, irányelvek mellett, rendkívül fontos a gyógytorna, hiszen vissza kell hozni a teljes izomerőt! Az achilles-ín sérülés teljes rehabilitációja egy hosszadalmas folyamat. Torna során nagyon fontos a fokozatosság elvét követni az újra sérülés elkerülése érdekében. Javasolt szakember vezetésével haladni a terápiában!

Forrás:

  • David J.K., Joseph A., Paul H., Philippa H., Susan W., Scott R.P., Jacqueline Y.T., Heather E.L., Keith W. (2019) Platelet rich plasma injection for acute Achilles tendon rupture:PATH-2 randomised placebo controlled, superiority trial. BMJ. 20;367:I6132.
  • Marcen B., Sebastian F. B.,Wolf M., Hans P.(2014): Accelerated rehabilitation following Achilles tendon repair after acute rupture-Development of an evidence-based treatment protocol. Injury. 45 (11): 1782-90.
  • Yi-Jun Z., San-Zhong X., Peng-Cheng G., Jing-Yu D., You-Zhi C., Chi Z., Xiang-Jin L. (2018): Is platelet-rich Plasma Injection Effectieve for Chronic Achilles Tendinopathy? A meta-analysis. Clin Orthop Relat Res. 476(8):1639-41.