Neurológiai kutatások irányulnak arra, hogy az agy mennyire irányító szerepet képvisel a mozgásszervi panaszok esetében. Egyre többen vizsgálják a fájdalom elméleti hátterét, élettani jelenségét.

Mi is az a fájdalom?

Tulajdonképpen egy idegrendszeri “reakció”, felfoghatjuk egy jelző lámpaként is, mely ott villog hogy az agy nem érzi magát jól a testben. Ahogy őseink is, mi is a menekülésre vagyunk “beprogramozva”. Ha nem megfelelő, illetve szervezetünkre ártalmas ingerek sokasága ér minket, akkor a szimpatikus idegrendszer folyamatosan aktív, menekülésre készen tartja a testet. Miben nyilvánul ez meg?

Egy menekülési reakció során a testtartásért felelős (antigravitációs) tartó izmok folyamatosan tónusban vannak, a teljes testtartásunkra kihat ez az állapot. Amit érdemes megemlíteni, hogy az állkapocs ízület körüli izomzat is nagyon befeszül ilyen esetben, hisz egy folyamatos szorításban/harapásban van az illető állkapcsa. A testtartás mellett egyéb testi tünetek is jelentkezhetnek, jöhet fájdalom, zsibbadás hányinger, hasmenés stb. Úgymond a test ezen tünetekkel próbál üzenni az adott személynek, hogy változtasson az adott helyzeten, mert hosszútávon ez káros! Le tudjuk ezt modellezni vizes pohárral is. A pohárba a környezetből az ingerek folyamatosan jönnek (pl rossz munkahely, párkapcsolati problémák, kevés alvás, gyógyszerek szedése..stb), amikor betelik a pohár, megjelennek az imént is említett testi tünetek, akár a fájdalom is. Hiszen a gerincvelő hátsó szarván keresztül folyamatosan mennek fel az impulzusok a perifériás fájdalomérző receptoroktól. Ez az állapot addig lesz észlelhető amíg ebből a pohárból ki nem veszek valamit, például munkahelyet vált az illető és már nem zavarja annyira a fájós válla, már nem is fáj.

Máshonnan megközelítve, sokszor egy porckopás nem fáj, de sokszor igen, vajon miért is van ez? Igaz-e az a feltevés hogy a fájdalom az agyunkban van? Bizonyos szempontból igen, hiszen nagy mértékben az agy az elsődleges, hogy ő hogyan van. Ha nincs sok baj, jól érzi magát, kevésbé panaszos az illető. Természetesen különböző tényezők hatnak egymásra. Életmód (táplálkozás, mozgás, folyadék bevitel) befolyásolja a fasciák (kollagén tartalmú kötőszövetek) állapotát. Az agy nem csak fájdalmat “okozhat” de a mozgáspályát is befolyásolhatja. Nézzük meg hogyan!

A helyzetérzékeléshez, azaz ahhoz, hogy tudjam hol a karom a síkban, meddig emelem a kezem, szükség van megfelelő visualis (látási), vesztibuláris (egyensúlyi) és proprioceptív (helyzetérzékelő) rendszerre. Sokáig a legtöbb mozgásterápiában a propriocepcióra helyeztek legnagyobb hangsúlyt, mára azonban egyre több tapasztalat alátámasztja, hogy egy sérülés után a teljes mozgásterjedelemhez nem feltétlen elég a jó propriocepció. Ha van egy agyi félelem érdemes a mozgásterápiánkat kiegészíteni egy szemtréninggel. A szemmozgások diszfunkciója korlátozhatja ugyanis a mozgásterjedelmet, hisz ahova a szem nem lát, az nem biztonságos az agynak, oda nem engedi a mozgást, nehogy sérülés következzen be. Az agy számára minden esetben a teljes biztonság a lényeg.

Mi a helyzet a placebó hatással? Egy terápiában a gondolkodásunk rendkívül meghatározó. Ha a páciens hisz a terapeutában sokkal hatékonyabb lehet a terápiánk. Ezt szintén számos kutatás alátámasztja. Itt megemlítendő a nocebo hatás, ami szintén működőképes. Ide a képalkotó vizsgálatokat hoznám fel. Rengetegszer ragaszkodik hozzá a páciens, azonban nem biztos, hogy ez annyira jó dolog. Ahogy korábban is említettem, sokszor előfordul, hogy van két porckopás és amelyik súlyosabb mértékű az fájdalmatlan, a kevésbé súlyos viszont okoz fájdalmat. De amint tudomást szerez a beteg róla, hogy neki van egy porckopása, ez rontja az állapotát, ha még nem is volt ott különösebb panasza ezután érezni fogja.

Összefoglalás:

Az agynak hatalmas szerepe van a mozgásterápiában. A gyógytorna a teljes funkció visszanyerésében nem a terápia 100%-át teszi ki. Egy jó terapeutának szüksége lehet neurológiai szemléletre is, mely során érdemes a környező ingereket, a beteg mindennapi stressz szintjét is megbecsülni, felmérni. Érdemes lehet a szemmozgásokat is tesztelni. A hatékony terápia érdekében a páciensnek van a legnagyobb szerepe, hisz az agy számára a megfelelő biztonságot csak ő tudja megteremteni.